Háj!
Mivel is kezdjem.... Mondjuk azzal, hogy bocsi, hogy ilyen régen nem írtam. Annnyi minden történt velem. Pl.: (z.B.:) Németországban voltam, túléltem a nyelvvizsgát és hasonló elég fontos dolog történt velem mostanság.
És van egy szupi hírem: lett Lizzyn kívül egy rendszeres olvasóm! :D Köszönöm neki...
Már sokszor elgondolkoztam azon, hogy ki a f****-t érdekelhet az, amiket így félig magamnak ide írogatok. Legtöbbször arra jutottam, hogy egyedül engem. De néha érnek kellemes meglepetések ezügyben, mint például ez a rendszeres olvasós cucc, vagy például ha valaki ír a chatbe. :)
Ohh, és még valami. Született feleségek fan lettem. De kicsit már kezdem túlzásba vinni a dolgot. Volt, mikor egy nap 7 részt néztem meg... (Persze csak telesen legálisan.) Ami 7x40 perc az életemből... (Nincs kedvem kiszámolni mennyi, a matek már ígyis az agyamra megy...:)) És kezdem azt hinni, hogy depresszióba fogok esni, ha végzek mind a 6 évaddal.
Most mesélek egy kicsit a nyelvvizsgáról is. Hiszen ezért dolgoztam egy egész éven keresztül... Najó, ez egy kicsit túlzás. :)
Tehát a vizsga a Hörverstehen-nel (hallás utáni szövegértés a gyengébbek kedvéért :P) kezdődött. Sikeresen el is tosztam. Mégpedig egy teljesen figyelmetlenségen alapuló hibán. -.-
Terbicsek, a vizsgáztató tanár úgy osztotta ki a lapokat, hogy a második feladat volt a lap felső felén. Aztán már el is kezdődött a szöveg, én meg bámultam a második feladatot és természetesen semmit nem tudtam... Aztán, kb mikor már a szöveg felét meghallgattuk, rájöttem, hogy vmi nem stimmel. Átnéztem a többiek lapjára, és akkor esett le, hogy végig a lap rossz oldalát néztem... -.-
De igazából ez ügyben nem érzem magam túlságosan felelősnek, csak részben, hiszen már eleve rosszul osztották ki a lapot. (Mondjuk a többiek rájöttek a dologra, csak én nem.:D)
Aztán elérkezett a szóbel vizsga időpontja is. Viszonylag könnyű tételeket húztam, de egyszerűen annyira izgultam, hogy alig tudtam valamit.
Tehát ezek után nem tudom, hogy sikerült e letennem a nyelvvizsgát. De próbálok pozitív lenni,és azt hinni, hogy igen.:)
A többi dologról is írok majd remélhetőleg. Addig is:
Bis bald!
2010. június 2., szerda
Újra itt...
Bejegyezte: Zoey dátum: 13:40 0 megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

