Újra itt...

Háj!

Mivel is kezdjem.... Mondjuk azzal, hogy bocsi, hogy ilyen régen nem írtam. Annnyi minden történt velem. Pl.: (z.B.:) Németországban voltam, túléltem a nyelvvizsgát és hasonló elég fontos dolog történt velem mostanság.

És van egy szupi hírem: lett Lizzyn kívül egy rendszeres olvasóm! :D Köszönöm neki...
Már sokszor elgondolkoztam azon, hogy ki a f****-t érdekelhet az, amiket így félig magamnak ide írogatok. Legtöbbször arra jutottam, hogy egyedül engem. De néha érnek kellemes meglepetések ezügyben, mint például ez a rendszeres olvasós cucc, vagy például ha valaki ír a chatbe. :)

Ohh, és még valami. Született feleségek fan lettem. De kicsit már kezdem túlzásba vinni a dolgot. Volt, mikor egy nap 7 részt néztem meg... (Persze csak telesen legálisan.) Ami 7x40 perc az életemből... (Nincs kedvem kiszámolni mennyi, a matek már ígyis az agyamra megy...:)) És kezdem azt hinni, hogy depresszióba fogok esni, ha végzek mind a 6 évaddal.

Most mesélek egy kicsit a nyelvvizsgáról is. Hiszen ezért dolgoztam egy egész éven keresztül... Najó, ez egy kicsit túlzás. :)
Tehát a vizsga a Hörverstehen-nel (hallás utáni szövegértés a gyengébbek kedvéért :P) kezdődött. Sikeresen el is tosztam. Mégpedig egy teljesen figyelmetlenségen alapuló hibán. -.-

Terbicsek, a vizsgáztató tanár úgy osztotta ki a lapokat, hogy a második feladat volt a lap felső felén. Aztán már el is kezdődött a szöveg, én meg bámultam a második feladatot és természetesen semmit nem tudtam... Aztán, kb mikor már a szöveg felét meghallgattuk, rájöttem, hogy vmi nem stimmel. Átnéztem a többiek lapjára, és akkor esett le, hogy végig a lap rossz oldalát néztem... -.-

De igazából ez ügyben nem érzem magam túlságosan felelősnek, csak részben, hiszen már eleve rosszul osztották ki a lapot. (Mondjuk a többiek rájöttek a dologra, csak én nem.:D)

Aztán elérkezett a szóbel vizsga időpontja is. Viszonylag könnyű tételeket húztam, de egyszerűen annyira izgultam, hogy alig tudtam valamit.

Tehát ezek után nem tudom, hogy sikerült e letennem a nyelvvizsgát. De próbálok pozitív lenni,és azt hinni, hogy igen.:)

A többi dologról is írok majd remélhetőleg. Addig is:

Bis bald!

Kosááár!! xD

Hellóó!

Bocsi, hogy csak most adok életjelt magamról, de egyszerűen NEM VOLT KEDVEM (Tina kedvenc mondata) blogot írni... Sajnaa.:(

De most rászántam magam, és kezdeném az eseménysorozatot a kosármeccsel...
A sulinkban került megrendezésre és a Batyi (Matyi xD) játszott a monoriak ellen. Heroine is velem és Tinával tartott a meccsre. Olyanokat hülyültünk!!^^

Pl: az egyik gyereket (persze az ellenség csapatából) elneveztük Fogasnak, mert szegénykének kb 2 foga volt... Aztán, mikor az ellenség csapata dobta a büntetőt, mindig zajongtunk, hogy elbénázzák. Vagy Heroine dalolta a dalát: Kihagyod úgyisúgyis... XD Ennek aztán meglettek a következményei... A Batyi csapatából az egyik fiú a félidőben odajött hozzánk, és finoman megmondta, hogy jó lenne, ha bekussolnánk a bünetetők alatt...:D

Amúgy a meccs nagyon jó volt... Kb az els fél óráig. Aztán már kezdtük unni. Én pedig keztem éhes lenni. Ezen kívül még hegedűórára is kellett mennem 6-ra (-.-) és a meccs is kb addig tartott, szóval ahogy vége volt, rohantunk haza. (A lányok nagy fájdalmára, akik dedikáltatni akarták a dekoltázsukat.)

Én ekkorra már annyira rosszul voltam az éhségtől, hogy majdnem elájultam. Teljesen gyenge voltam, meg minden. A többiek persze nem vettek komolyan...:/ Ahogy csak tudtam, rohantam haza. Szerencsére nem ájultam el. Miután otthon bezabáltam, máris indulnom kellett hegedűre. Nem tudtam semmit gykorolni rá. De ez van! Azért jó nap volt!! ;)

Napá!!

Osztálytalii!!

Aloha!

Március 13-án megszerveztük az 1.osztálytalálkozónkat...

Előtte átmentem Lizzie-hez, és együtt megcsináltuk a hajunkat és a sminkünket. (Közben kiderült, hogy sminkes vénával rendelkezem. XD) Mint mindig, most is késtünk. Mondjuk most "csak" fél órát.

Az osztálytalálkozót a Bowling Caffe-ba szerveztük. Odaérkezve már teljesen izgultam, hogy hogy nézhetnek ki a többiek, meg ilyenek. Erre mikor belépek összesen 3 volt osztálytársamat pillantottam meg és az exofőnket, Szmájli nénit.
Hát igen, ennyit a volt osztálytársaimról... Mindenkinek szóltam, de csak ennyien jelentek meg. Ezért nagy csalódás volt számomra. Igaz, akik eljöttek, mind jó barátaim...

Így velünk együtt már 6an voltunk. Először csak beszélgettünk, aztán utána kaját is rendeltünk. Fincsi pizzát zabáltunk... Aztán bevonoltunk a lányokkal a mosdóba és csináltunk egy csomó képet.:D Majd rakok fel ezekből is.:)

Végül pedig a bowlingozás következett. Szerintem az is nagyon jó volt, 2. lettem, pedig már nagyon régen nem bowlingoztam.

Aztán hazasétáltunk Lizzievel. Meiner Meinung nach ez a délután a régi osztálytársaimmal, nagyon jól telt, érdemes volt szenvedni a szervezésével.:)

Puszcsiláwcsi!!

"Hazudni bűn."

Háj evribádi!!

Folytatnám ott, ahol abbahagytam, vagyis a bált követő reggelről írnék egy kicsit... (Bár a reggel egy kicsit erős szó a fél 2-re, ugyanis akkor támolyogtam ki az ágyikómból...)

Tehát miután felkeltem, első dolgom volt, hogy lemenjek Édesmuttihoz, hogy elújságoljam neki, milyen jó is volt a bál... De a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan szerettem volna. Édesmutter ugyanis "beszélni akart velem". Ezt a 3 szót életem során még sohasem követte kellemes kis csevely. Ez persze most sem volt másképp... Az ágyamból való kikelésem után soksok dolgot vágott a fejembez:

- mikor hajnali 3-kor hazaértem, nem zártam be a kaput
- nem érti, hogy Tina miért nem jött be hamarabb a cuccaiért
- majdnem biztos benne, hogy hazudtam neki

Ezek után próbáltam valami hihető mesét kitalálni. A végső variáció végül az lett, hogy kb 1 órát késtünk a bálról, de nem volt baj, mert felhívtuk Ofő nénit, (ami igaz is) és Tina pedig elfelejtett bejönni a cuccaiért és csak később jutott eszébe a dolog.

Igazából láttam rajta, hogy nem hisz nekem, de nem érdekelt túlságosan. Csak gyorsan felrohantam a szombámba, hogy nehogy tovább kérdezősködjön.

Így utólag visszagondolva, már akkor be kellett volna vallanom az igazat... De nem tettem, és innentől kezdve kb 4 napig nem szólt hozzám Édesmutterem... Nagyon rossz volt nekem és láttam rajta, hogy neki is.

Egy csomó embertől tanácsot kértem, hogy mit csináljak, hogy kibéküljünk. Végül Tina javaslata volt a legmeggyőzőbb, hogy egyszerűen érjek tőle bocsánatot...
Elég nehéz volt, hiszen nem tudtam, hogyan fog reagálni. Hiszen volt, amikor nem is köszönt nekem. Aztán csak egyszerűen mellé ültem és bocsánatot kértem. Egymás nyakába borultunk és minden heppi lett...:)
A békülést követő pár órában egyfolytában dumáltunk arról, hogy mi történt velünk az elmúlt napokban. Jó volt, hogy újra szóbaáll velem.:)

Na, ennyit a nagynagy veszekedésről.

Bájbáj!!

A várva-várt bál...

Hi!!

Hjaaj. Mostmár biztosan tudom, hogy ugyanolyan rosszul vezetem a blogom, mint a naplóm.:) Már nagyonnagyon régen nem írtam. Sok a bepótolni valóm, ugyanis sok dolog történt velem az elmúlt napokban... Jó is, rossz is egyaránt. Kezdeném a Kázmér bállal, ami ugye a jó kategóriába sorolható.:D

Sztájliszt megígérte, hogy megcsinálja Tina és az én sminkem és hajam is a bálra. Hát így is történt. De akadt pár bökkenő a dologban. Sztájlisztnak, (aki egyébként Lizzie tesója) azon a bizonyos március 6-i napon egy családi összejövetelen kellett megjelennie. Szegénykét egy 5 fogásos vacsora 3. fogása után kellett hazahivatnunk. A bál 7-kor kezdődött, de mivel mi voltunk a szervező osztály, már egy 5-re ott kellett lennünk. Sztájliszthoz 5-re mentünk, és az, hogy 6-ra odaérjünk, lehetetlennek bizonyult... Végül minden erejét bevetve, Sztájliszt gyorsan végzett velünk, de így is csak fél 8-ra tudtunk odaérni...:D Az eredmény viszont szerontem nagyon jó lett, szépek lettünk.:) Ha tudok, majd felrakok képet.

A második bökkenő az volt, hogy már vagy 1 héttel a bál előtt vinnünk kellett a suliba tombolára való cuccokat. Namost, egyetlen Tinám a bál napjára hagyta a dolgot. Tehát, átjött hozzánk, ott lerakta a cuccost és úgy mentünk Sztájlisztékhoz. (Mindezt azért tette, hogy ne kelljen odacipelni hozzájuk mindent.) És mivel, Édesmutterem nem nézte volna jó szemmel, hogy másfél órás késéssel toppanunk be az általunk szervezett bálra, kitaláltunk egy szépszép mesét. (Amiből később óriási bajok lettek...) Mégpedig, hogy én már rég a bálon vagyok, és ő "elfelejtette", hogy nálunk vannak a szatyrai, ezért visszajött érte. Igazából pedig én a sarkon vártam, (Nekem való helyXD) aztán meg együtt mentünk a sulihoz.

A kalandos megérkezés után hamar belevágtunk a bulizásba... Egy kis együttes egy csomó ismert zenét játszott és ezekre roptuk.:) Először, mint minden buliban, csak pár, bátor pár merészkedett a táncparkettre... (Köztük volt a Cuki pár is, akik most is annyira édesek voltak, hogy majdnem elolvadtam.) Pár perc múlva pedig már a fél vendégsereg táncolt.

Aztán kb 10-kor jött a tombolahúzás. Tinával erre is vállalkoztunk. Nekünk kellett átadni az ajándékot a szerencséseknek. A tombolázás után folytatódott a bulizás. Iszonyú jó volt. Olyannyira, hogy Tinával meg is feledkezztünk arról, hogy 11-től nekünk kell tombolajegyeket árulni... -.-

A bál végül 2-ig tartott. Mi persze egészen a végéig ottmaradtunk. Aztán Tina apukája hazavitt minket. Otthon már mindenki aludt és én pedig nagyon boldogan feküdtem le. Nem is sejthettem mi vár rám másnap reggel...

Na páá!

Der Tag! (remélem ebben nincs hiba:D)

Háj!

A szerdai napomról írnék, kicsit megkésve...:D

Annyira mozgalmas, és izgi napom volt!

Az iskolába érve azonnal a gyönyörű díszítésre esett a pillantásom...:) Ügyik voltunk!

Már a suliidő is jól telt. Az órák hamar elszálltak, és következett a kötelező programunk. Flamenco táncot kellett bámulnunk. Ami annyira nagyon izgalmas volt, hogy Robbantyú be is aludt rajta... Én inkább viccesnek találtam. Kb 6 középkorú nőci "táncot" lejtett az egész suli előtt. Bár én ezt a legnagyobb jóindulattal sem nevezném táncnak. A jó kifejezés erre a vonaglás, vagy a toporzékolás..:D Mondjuk azért érdekes volt, ilyet még biztosan egyikünk sem látott.:)

Aztán egy 4 érzékes programra mentünk Tinával és FLG-vel. Szerintem nagyon jó volt! Arról szólt, hogy eljátszottak velünk egy történetet úgy, hogy közben be volt csukva a szemünk. (Jól meg is vertek minket! :D)

Ezután FLG átjött hozzánk és csináltunk sült krumplit.:) Ettünk, ittunk, meg bemutattam neki a házunkat. Igazából nagyon kellett sietnünk, mert Ének néni koncertjére voltunk hivatalosak. Sőt, fel is léptünk rajta a BKG kórusával. Szóval kajálás után felhúztuk a fellépő ruhánkat és kisminkeltük magunkat aztán már rohantunk is. És így is elkéstünk.:D

Maga a koncert szerintem iszonyú jó volt, Ének néni kitett magáért! Széttapsoltuk a kezünket.:D (Amúgy a ruhája nem teljesen kék volt, inkább zöld... :)) A kórusnak is énekelt dalokat. A rendezvény végén az összes ott lévő tanár egy-egy rózsát adott neki át. Mi pedig ebből egy népszerűségi versenyt csináltunk... Annak akit szerettünk, óriási tapsot adtunk, meg kiabáltunk..:D (A legnagyobb tapsot Tőpe kapta... xD)

Nagy unszolásomra még Tina is eljött, bár elég fapofával nézte végig a koncertet.

Na, ennyit mára!

Bájbáj!

Az a bizonyos 3 napos bejegyzés...:D

Hallo!

Éppen német órán ülök... (Az óránk ilyenkor mindig a számtech teremben van és Mide hiányzik, ezért azt csinálhatunk, amit akarunk:D)

Szóval tegnap eléggé mozgalmas napom volt. Az óráink csak fél óráig tartottak, ezért viszonylag hamar elteltek.:) Aztán egy kötelező előadás következett, a címe pedig "A fennterthatóság globális kérdései". Már a címéből is látszik, hogy mennyire izgalmasnak ígérkezett. xD Tinával az előadót egy 90 éves, 10 dioptriás szemüvegű bácsikának képzeltük. (Csak a 10 dioptria nem stimmelt.) Az előadásból megtudtuk, hogy mind meghalunk. :D

Aztán Ofő néni vezetésével nekünk kellett feldíszitenünk az Aulát, Ének néni koncertje alkalmából. Mivel Ének néni ruhája kék lesz, nekünk is kék díszeket kellett használnunk. Rengeteget szarakodtunk, hogy az oszlopokra fel tudjuk tekerni a krepp papír szerű anyagot. Főleg az volt a durva, mikor az emeleten kihajolva kellett az összes oszlopot feldíszítenünk.:D

Végül fél 7-ig a suliban dekkoltunk...

Otthon már semmit nem kellett csinálnom.:D:D

(Egy kis megjegyzés: ezt a bejegyzést 3 napon keresztül írtam, számtech órákon, mivel az órán Boró és CPT miatt nem tudtam semmit haladni a dologgal és hazaérve pedig már semmi időm nem maradt... :))

Auf Wiedersehen!