"Hazudni bűn."

Háj evribádi!!

Folytatnám ott, ahol abbahagytam, vagyis a bált követő reggelről írnék egy kicsit... (Bár a reggel egy kicsit erős szó a fél 2-re, ugyanis akkor támolyogtam ki az ágyikómból...)

Tehát miután felkeltem, első dolgom volt, hogy lemenjek Édesmuttihoz, hogy elújságoljam neki, milyen jó is volt a bál... De a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan szerettem volna. Édesmutter ugyanis "beszélni akart velem". Ezt a 3 szót életem során még sohasem követte kellemes kis csevely. Ez persze most sem volt másképp... Az ágyamból való kikelésem után soksok dolgot vágott a fejembez:

- mikor hajnali 3-kor hazaértem, nem zártam be a kaput
- nem érti, hogy Tina miért nem jött be hamarabb a cuccaiért
- majdnem biztos benne, hogy hazudtam neki

Ezek után próbáltam valami hihető mesét kitalálni. A végső variáció végül az lett, hogy kb 1 órát késtünk a bálról, de nem volt baj, mert felhívtuk Ofő nénit, (ami igaz is) és Tina pedig elfelejtett bejönni a cuccaiért és csak később jutott eszébe a dolog.

Igazából láttam rajta, hogy nem hisz nekem, de nem érdekelt túlságosan. Csak gyorsan felrohantam a szombámba, hogy nehogy tovább kérdezősködjön.

Így utólag visszagondolva, már akkor be kellett volna vallanom az igazat... De nem tettem, és innentől kezdve kb 4 napig nem szólt hozzám Édesmutterem... Nagyon rossz volt nekem és láttam rajta, hogy neki is.

Egy csomó embertől tanácsot kértem, hogy mit csináljak, hogy kibéküljünk. Végül Tina javaslata volt a legmeggyőzőbb, hogy egyszerűen érjek tőle bocsánatot...
Elég nehéz volt, hiszen nem tudtam, hogyan fog reagálni. Hiszen volt, amikor nem is köszönt nekem. Aztán csak egyszerűen mellé ültem és bocsánatot kértem. Egymás nyakába borultunk és minden heppi lett...:)
A békülést követő pár órában egyfolytában dumáltunk arról, hogy mi történt velünk az elmúlt napokban. Jó volt, hogy újra szóbaáll velem.:)

Na, ennyit a nagynagy veszekedésről.

Bájbáj!!